„Ne készíts magadnak faragott képet!” – a második parancsolat elsőre egyszerűnek tűnik: ne gyárts bálványt, és ne imádd. Csakhogy ugyanabban a Bibliában Isten aranykerúbok elkészítését rendeli el a szövetség ládájára, Mózes pedig rézkígyót készíttet az isteni utasítás nyomán. Ha a szabály valóban minden vallási képre kiterjedne, ezek a jelenetek meglehetősen nehezen magyarázhatók. A kulcs tehát nem pusztán a műtárgy léte, hanem a kép és az imádat közötti kapcsolat.
Mit tilt pontosan a második parancsolat?
A 2Mózes 20:4–6 és az 5Mózes 5:8–10 a faragott kép készítését a meghajlással és a szolgálattal együtt említi. A tilalom az ég, a föld és a víz élőlényeire hasonlító alakzatokat is felsorolja. Ez nem egy modern esztétikai program: az ókori Közel-Keleten a képmások gyakran az istenség jelenlétét, a kultusz központját és a hatalom legitimációját szolgálták.
A későbbi zsidó és keresztény értelmezési hagyományok különböznek abban, hogy pontosan milyen vallási ábrázolás fér bele a tilalomba. Egy szigorú képtilalmi olvasat más következtetésekre jut, mint az az értelmezés, amely megkülönbözteti a képet önmagáért megillető imádattól, illetve a vallási tisztelettől. A gyakran hallott „a Biblia minden képet tilt” állítás ezért túl egyszerű.
Aranyborjú: a tárgy, amely túl sikeres lett
A 2Mózes 32:1–6 történetében a nép Mózes hosszú távolléte alatt Árontól kér kézzelfogható vallási vezetést. Aranyékszereket adnak össze, elkészül a borjú, majd ünnepség következik. A történet finom, de fontos részlete, hogy Áron oltárt épít a borjú előtt, és az Úrnak szóló ünnepet hirdet. A kérdés így nem merül ki abban, hogy „idegen istent” választottak: a látható kép és az Úr tiszteletének összekeverése is a vita középpontjába kerül.
Amikor Mózes visszatér, összetöri a táblákat, elpusztítja a borjút, és felelősségre vonja Áront (2Mózes 32:19–24). Áron magyarázata különösen emlékezetes: az arany tűzbe került, és „ez a borjú lett belőle”. A jó szándékú, de gyenge projektmenedzsment teológiatörténeti példatára ezzel gazdagodik. Az elbeszélés azonban a későbbi, erőszakos megtorlás miatt nem puszta humoros jelenet.
A történet súlyosabb vége: több ezer halott
A 2Mózes 32:26–29 szerint a léviták Mózes mellé állnak, fegyveresen járják be a tábort, és a szöveg mintegy háromezer ember haláláról beszél. Fontos elkülöníteni a bálványképek általános tilalmát ettől az egyszeri, elbeszélt megtorlástól. A fejezet nem rendelkezik arról, hogy minden vallási szobrot birtokló embernek automatikusan ugyanaz a sorsa.
A történeti és műfaji megkülönböztetés mellett azonban ott marad a valódi kérdés: miként válhat egy vallási jelkép körüli konfliktus ennyire véres eseménnyé egy olyan hagyományban, amely az emberi élet értékéről is beszél? A bálványimádás elleni fellépés határozottságához ezúttal sem kellett külön marketingkampány: az eseménynek megvolt a maga elrettentő híre.
Az engedélyezett kivétel: két aranykerúb
A 2Mózes 25:17–22 szerint Isten utasítást ad a szövetség ládája fedelének elkészítésére, mégpedig két aranykerúbbal. A szárnyas lények nem mellékes díszítések: az isteni megjelenés helyének ábrázolásához tartoznak. A 1Királyok 6:23–29 a salamoni templomban további kerúbokról, pálmákról és virágmintákról beszél.
Ez nem feltétlenül ellentmondás, ha a tilalmat úgy értjük, hogy a kép istenként való tisztelete tilos, nem pedig minden alakzat létrehozása. De a szigorú képtilalmi olvasatnak akkor is meg kell magyaráznia, miért ír elő a szöveg konkrét szent képeket. A szabály rövid, az engedélyezett ikonográfia pedig, úgy tűnik, külön tervezési dokumentációt kapott.
A rézkígyó: előbb gyógyító jel, később megsemmisítendő tárgy
A 4Mózes 21:4–9 szerint a nép zúgolódását követően mérges kígyók jelennek meg, majd az Úr arra utasítja Mózest, hogy készítsen rézkígyót, és emelje póznára. A megmart emberek a jelre tekintve életben maradhatnak. A történetben a tárgy nem önálló istenség: az isteni szabadítás jelévé válik.
A történet folytatását jóval később, a 2Királyok 18:4 verse beszéli el. Ezékiás király összetöri a rézkígyót, mert az emberek tömjéneztek neki. A tanulság nem egyszerűen az, hogy „képek jók” vagy „képek rosszak”. Inkább az, hogy ugyanaz a tárgy egyik korszakban elfogadott jel, másikban kifogásolható kultusztárgy lehet. A szent tárgyaknak ezek szerint nincs élethosszig tartó felhasználási engedélyük.
A tilalom a nemzedékekről is beszél
A 2Mózes 20:5–6 a harmadik és negyedik nemzedékig ható következményekről, ugyanakkor a hűségeseknek szóló, sok nemzedékre kiterjedő irgalomról beszél. A mondatot az ókori családi és közösségi felelősség keretében értelmezik, de modern szemmel felmerül: milyen igazságosság az, amelyben egy gyermek sorsa összekapcsolódhat az elődök vallási hűségével?
Az Ezékiel 18:1–20 hangsúlyozza, hogy a fiú ne viselje apja bűnének terhét. Nem kell a két szöveget mesterségesen egyetlen mondattá összelapítani: eltérő hangsúlyokat hordoznak, és éppen ezért érdemes őket együtt olvasni. Az egyik a közösségi következmények súlyát, a másik a személyes felelősséget helyezi előtérbe.
Miért vannak mégis ikonok és szobrok a kereszténységben?
A kereszténység nem egyformán válaszolt a képtilalomra. A református hagyomány több formája szigorúbb a templomi ábrázolásokkal kapcsolatban. A katolikus és ortodox értelmezés különbséget tesz az egyedül Istent megillető imádás és a képekhez kapcsolódó tisztelet között; az ikon a tanítás szerint nem önálló istenség. E megkülönböztetés elfogadása vagy elutasítása évszázados viták tárgya volt.
Ez a felekezeti különbség arra is figyelmeztet, hogy a „bálványimádás” nem pusztán tárgyleíró szó. Gyakran egy másik közösség vallási gyakorlatára mondott ítélet. A fogalommal könnyű vitát nyerni, ha előbb mindenki más képeit bálványnak nevezzük, a sajátjainkat pedig szemléltető eszköznek. A besorolásnál nem árt megőrizni a számlát és a teológiai indoklást.
Pál apostol: a bálvány semmi – de a probléma mégis valós
Az 1Korinthus 8:1–13 fejezetében Pál bálványáldozati húsról beszél, és kimondja, hogy a bálvány önmagában nem jelent valódi istenséget; ugyanakkor a gyengébb lelkiismeretű testvér megbotránkoztatását komolyan veszi. Az 1Korinthus 10:14–22 már határozottan óv a bálványimádással való közösségvállalástól. Ez a megközelítés nem a faragás technikájára koncentrál, hanem az istentiszteleti és közösségi jelentésre.
A keresztény értelmezés tehát a tárgyaktól az elköteleződés, a lelkiismeret és a közösségi felelősség felé mozdul. Ez nem tünteti el az ószövetségi kemény elbeszéléseket, de segít megérteni, miért nem írható le a teljes Biblia egy kézművesipari tiltólistaként.
Mitől lesz valami bálvány?
A parancsolat eredeti környezetében a kultikus ábrázolás és az isteni tisztelet összekapcsolódása a döntő. A későbbi vallási beszédben „bálvány” lehet pénz, hatalom, siker vagy bármi, aminek az ember minden mást alárendel. Ez a metaforikus használat gondolatébresztő, de nem szabad visszavetíteni a 2Mózes 20 eredeti, konkrét kultuszi szövegébe úgy, mintha ott már a fogyasztói társadalomról volna szó.
A valódi ellentmondás nem feltétlenül a szoborkészítés tilalma és a kerúbok között van, hanem a szent tárgy körüli emberi viselkedésben. A tárgy készülhet szabadító jelként, mégis válhat imádat tárgyává. A kérdés inkább az, hogy mikor, ki és milyen felhatalmazással húzza meg a határt. A „faragni tilos” felirat alatt meglepően részletes szobrászati megrendelőlap lapul.
Gyakori kérdések
Tilos-e a Bibliában minden vallási kép?
A tilalmat a meghajlással és szolgálattal együtt kell értelmezni, és a Bibliában kifejezetten elrendelt szent ábrázolások is vannak. A különböző vallási hagyományok nem egyeznek teljesen a következményekben.
Mi lett az aranyborjú történetének vége?
Mózes megsemmisítette a borjút, és a 2Mózes 32 erőszakos megtorlásról számol be. Ez elbeszélés, nem minden képkészítésre érvényes, külön jogszabály.
Miért semmisítették meg a rézkígyót?
A 2Királyok 18:4 szerint az emberek tömjéneztek neki. A korábban elfogadott jel így önálló kultikus tisztelet tárgya lett.
Felhasznált bibliai szövegek és ellenőrzési hivatkozások
Az alábbi hivatkozások a fejezetekhez vezetnek; a cikkben jelzett versszámokat az adott oldalon lehet megtalálni. A versek számozása, illetve a fordítások szóhasználata eltérhet.